| 1. | Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elő a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király előtt. |
| 2. | És írva találák, amint Márdokeus feljelenté Bigtánt és Térest, a király két udvarmesterét, a küszöb őrzőit, akik azon voltak, hogy rávetik kezüket Ahasvérus királyra. |
| 3. | És monda a király: Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért Márdokeusnak? És felelének a király apródjai, az ő szolgái: Semmit sem juttattak neki [azért]. |
| 4. | Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külső udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, amelyet készíttetett neki.) |
| 5. | És felelének neki a király apródjai: Íme, Hámán áll az udvarban. És mondja a király: Jöjjön be! |
| 6. | És beméne Hámán, és monda neki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, akinek a király tisztességet kíván? (Hámán pedig gondolá az ő szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint énnekem?) |
| 7. | És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, akinek a király tisztességet kíván, |
| 8. | Hozzanak királyi ruhát, amelyben a király jár, és lovat, amelyen a király szokott ülni és amelynek fejére királyi koronát szoktak tenni. |
| 9. | És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelső fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, akinek a király tisztességet kíván, és hordozzák őt a lovon a város utcáin, és kiáltsák előtte: Így cselekesznek a férfiúval, akinek a király tisztességet kíván! |
| 10. | Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elő azt a ruhát és azt a lovat, amint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, aki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, amit szóltál! |
| 11. | Előhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá őt a város utcáján, és kiáltá előtte: Így cselekesznek a férfiúval, akinek a király tisztességet kíván! |
| 12. | És Márdokeus megtére a király kapujához. Hámán pedig siete házába, búsulva és fejét betakarva. |
| 13. | És elbeszélé Hámán Zéresnek, az ő feleségének és minden barátjának mindazt, ami vele történt. És mondának neki az ő bölcsei és Zéres, az ő felesége: Ha Márdokeus, aki előtt kezdtél hanyatlani, a zsidók magvából való: nem bírsz vele, hanem bizony elesel előtte. |
| 14. | És amíg így beszélének vele, eljövének a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, amelyet készített vala Eszter. |