| 1. | Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, aki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon), |
| 2. | Azokban a napokban, amikor Ahasvérus király üle királyi székében, amely Susán várában volt. |
| 3. | Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Perzsia és Média hatalmasai, főemberei és a tartományok fejedelmei előtte valának, |
| 4. | Midőn mutogatá országa dicsőségének gazdagságát és az ő méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolcvan napig. |
| 5. | És mikor elmúltak ezek a napok, tőn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytől nagyig, hét napig tartó lakomát a király palotája kertjének udvarán. |
| 6. | Fehér gyapjú és kék bíbor szőnyegek valának megerősítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüstkarikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstből való kerevetek voltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngykőből és vörös márványból való padozaton. |
| 7. | Ittak pedig aranypoharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bőven vala, királyi módon. |
| 8. | És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkül [történt], mert így hagyta meg a király háza minden gondviselőjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek. |
| 9. | Vásti királyné is lakomát szerze a nőknek a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala. |
| 10. | Hetedik napon, mikor megvidámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtánnak és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, akik szolgálának Ahasvérus király előtt, |
| 11. | Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép arcú vala. |
| 12. | De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az ő haragja felgerjede benne. |
| 13. | És monda a király az időket mérő bölcseknek (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé [tartoznak]; |
| 14. | Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Perzsiának és Médiának hét fejedelme, akik láták a király arcát, [és] elöl ülének az országban): |
| 15. | Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét? |
| 16. | Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek előtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné, de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában, |
| 17. | Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgyhogy megvetik férjeiket szemeik előtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment. |
| 18. | És e napon [ugyanazt] fogják mondani Perzsia és Média fejedelemasszonyai, akik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag. |
| 19. | Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részéről és írattassék a perzsa–méd törvények közé visszavonhatatlanul, hogy ne jöjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az ő királyságát adja a király másnak, aki jobb őnála. |
| 20. | És hallják meg a király rendeletét, amelyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az ő férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig. |
| 21. | És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék. |
| 22. | És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és népről népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az ő házában, és beszéljen az ő népének nyelvén. |