| 1. | Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen; |
| 2. | Mikor valakinek az Isten ad gazdagságot, és kincseket, és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kívánhat lelkének, és az Isten nem engedi neki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság, és gonosz nyavalya! |
| 3. | Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgyhogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése neki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, |
| 4. | Mert hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és sötétséggel fedeztetik be neve, |
| 5. | A napot sem látta, és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapota, hogynem amannak. |
| 6. | Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-e minden? |
| 7. | Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik. |
| 8. | Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, aki az élők előtt járni tud? |
| 9. | Jobb, amit ember szemmel lát, hogynem a lélek kívánsága; ez is hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! |
| 10. | Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, aki hatalmasabb nálánál. |
| 11. | Mert van sok beszéd, amely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban]? |
| 12. | Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, amelyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, aki megmondhatná az embernek, mi következik őutána a nap alatt? |