1. | Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és íme, [nyilván van] azoknak, akik nyomorgattatnak, könnyhullatásuk, és vigasztalójuk nincs nekik; és az őket nyomorgatóknak kezéből erőszaktételt [szenvednek], és vigasztalójuk nincs nekik. |
2. | És dicsérém én a megholtakat, akik már meghaltak vala az élők felett, akik még élnek; |
3. | De mind a kettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik. |
4. | És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irigységből [rendeli]; annak okáért ez is hiábavalóság és lélekfájdalom! |
5. | A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét. |
6. | Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel. |
7. | Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot. |
8. | Van [oly ember], aki egymaga van, és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná]: Vajon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság, és gonosz foglalatosság! |
9. | Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból. |
10. | Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. |
11. | Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg? |
12. | Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el. |
13. | Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, aki nem szenvedi el az intést többé. |
14. | Mert [az] a fogságból [is] uralkodásra megy, holott [ennek] országában szegénységben született. |
15. | Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; aki amannak helyére lépendő vala. |
16. | [És hogy] az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, akiknek ő élén volt; mindazáltal az utánuk valók már semmit nem örvendeztek őbenne. Mert ez is hiábavalóság, és lelki gyötrelem! |