A szegényeknek nincs vigasztalójuk, a szorgalmasoknak nyugalmuk, még a királynak sincs biztonsága

1. Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és íme, [nyilván van] azoknak, akik nyomorgattatnak, könnyhullatásuk, és vigasztalójuk nincs nekik; és az őket nyomorgatóknak kezéből erőszaktételt [szenvednek], és vigasztalójuk nincs nekik.
2. És dicsérém én a megholtakat, akik már meghaltak vala az élők felett, akik még élnek;
3. De mind a kettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik.
4. És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irigységből [rendeli]; annak okáért ez is hiábavalóság és lélekfájdalom!
5. A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.
6. Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.
7. Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot.
8. Van [oly ember], aki egymaga van, és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná]: Vajon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság, és gonosz foglalatosság!
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk vala az ő munkájukból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mi módon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
13. Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, aki nem szenvedi el az intést többé.
14. Mert [az] a fogságból [is] uralkodásra megy, holott [ennek] országában szegénységben született.
15. Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; aki amannak helyére lépendő vala.
16. [És hogy] az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, akiknek ő élén volt; mindazáltal az utánuk valók már semmit nem örvendeztek őbenne. Mert ez is hiábavalóság, és lelki gyötrelem!