| 1. | Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet. |
| 2. | Mondék az én szívemben: No, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És íme, az is hiábavalóság! |
| 3. | A nevetésről azt mondom: Bolondság! A vigasságról pedig: Mit használ az? |
| 4. | Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat (pedig szívem a bölcsességet követé), és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, amit cselekedjenek az ég alatt, az életük napjainak száma szerint. |
| 5. | Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat, ülteték magamnak szőlőket. |
| 6. | Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjük mindenféle gyümölcstermő fákat. |
| 7. | Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. |
| 8. | Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nekem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, akik voltak énelőttem Jeruzsálemben. |
| 9. | Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. |
| 10. | És naggyá levék és megnevekedém mindazok felett, akik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcsességem is helyén volt. |
| 11. | Valamit kívánnak vala az én szemeim, meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vigasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyűjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. |
| 12. | És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala: és íme, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! |
| 13. | Azért fordulék én, hogy lássak bölcsességet és bolondságot és esztelenséget, azaz hogy mit [cselekesz]nek az emberek, akik a király után következnek: azt, amit régen cselekedtek. |
| 14. | És látám, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, miképpen hasznosabb a világosság a sötétségnél. |
| 15. | A bölcsnek szemei [vannak] a fejében, a bolond pedig sötétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végük lesz mindezeknek. |
| 16. | Annak okáért mondám az én elmémben: Bolondnak állapota szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? És mondék az én elmémben: Ez is hiábavalóság! |
| 17. | Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké, mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek; és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. |
| 18. | Azért gyűlöltem az életet, mert gonosznak látszék nekem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! |
| 19. | Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt, mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, aki énutánam lesz. |
| 20. | És ki tudja, ha bölcs lesz-e vagy bolond? És [mégis] uralkodik minden munkámon, amit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! |
| 21. | Annak okáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, mellyel munkálódtam a nap alatt. |
| 22. | Mert van oly ember, akinek munkája [elvégeztetett] bölcsességgel, tudománnyal és jó kimenetellel, és oly embernek adja azt örökségül, aki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság, és nagy gonosz! |
| 23. | Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, mellyel ő munkálódott a nap alatt? |
| 24. | Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság! |
| 25. | Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. |
| 26. | Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kívül? |
| 27. | Mert az embernek, aki jó az ő szemei előtt, adott [Isten] bölcsességet és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, aki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság, és az elmének gyötrelme! |