| 1. | Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útjaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von! |
| 2. | Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. |
| 3. | És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: Nem szeretem ezeket! |
| 4. | Amíg a nap meg nem sötétedik a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. |
| 5. | Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. |
| 6. | És az ajtók kívül bezáratnak, amikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madárszóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. |
| 7. | Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandulafa megvirágzik, és a sáska [nehezen] vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utcán körüljárnak a sírók. |
| 8. | Minekelőtte elszakadna az ezüstkötél, és megromolna az aranypalackocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, |
| 9. | És a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt. |
| 10. | Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! |
| 11. | És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. |
| 12. | És igyekezett a prédikátor megtudni sok kívánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. |
| 13. | A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai], melyek egy pásztortól adattak. |
| 14. | Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. |
| 15. | A dolognak summája mindezeket hallván [ez]: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad, mert ez az embernek fő dolga! |
| 16. | Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az]. |