| 1. | És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve előnkbe Óg, Básánnak királya, ő és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben. |
| 2. | De az Úr monda nekem: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt, és minden ő népét, és földjét; és úgy cselekedjél vele, amint cselekedtél Szihonnal, az emoreusok királyával, aki Hesbonban lakik vala! |
| 3. | És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden ő népét, és úgy megvertük őt, hogy menekülni való sem maradt belőle. |
| 4. | És abban az időben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, amelyet el nem vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a básánbeli Ógnak országát. |
| 5. | Ezek a városok mind meg valának erősítve magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal, kivévén igen sok kerítetlen várost. |
| 6. | És fegyverre hánytuk azokat, amint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is. |
| 7. | De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára. |
| 8. | És elvettük abban az időben az emoreusok két királyának kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig. |
| 9. | (A szidoniak a Hermont Szirjonnak, az emoreusok pedig Szenirnek hívják.) |
| 10. | A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész Básánt Szalkáig és Edreig, amelyek a básánbeli Óg országának városai voltak. |
| 11. | Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Íme, az ő ágya vaságy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-e? Kilenc sing a hosszúsága és négy sing a szélessége, férfikönyök szerint. |
| 12. | Ezt a földet pedig, [amelyet] abban az időben örökségünkké tettünk Aróertől fogva, amely az Arnon patak mellett van, és a Gileád hegyének felét, és annak városait odaadtam a rúbenitáknak és gáditáknak. |
| 13. | A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földjének hívták. |
| 14. | Jair, Manassénak fia kapta Argóbnak egész vidékét a gessuriták és maakátiták határáig, és azokat a Básánnal együtt az ő nevéről Jair faluinak hívják mind e mai napig. |
| 15. | Mákirnak pedig adtam Gileádot. |
| 16. | A rúbenitáknak és a gáditáknak pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak patakjáig (a határ pedig a patak közepe) és a Jabbók patakjáig, [amely] az Ammon fiainak határa; |
| 17. | És a síkságot és határul a Jordánt, a Kinnerettől a síkság tengeréig, a Sós-tengerig, amely a Piszga[-hegy] lába alatt van napkelet felől. |
| 18. | És parancsolék abban az időben nektek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek adta nektek ezt a földet, hogy bírjátok azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátokfiai, Izrael fiai előtt mind, akik hadakozásra valók vagytok. |
| 19. | Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok ([mert] tudom, hogy sok barmotok van) maradjanak a ti városaitokban, amelyeket én adtam nektek. |
| 20. | Mindaddig, amíg nyugodalmat ad az Úr a ti atyátokfiainak, mint nektek, és azok is bírhatják a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, ki-ki az ő örökségébe, amelyet adtam nektek. |
| 21. | Józsuénak is parancsolék abban az időben, mondván: Szemeiddel láttad mindazt, amit cselekedett az Úr, a ti Istenetek ama két királlyal; így cselekszik az Úr minden országgal, amelyen átmégy. |
| 22. | Ne féljetek tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik tiértetek! |
| 23. | Könyörgék is az Úrnak abban az időben, mondván: |
| 24. | Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, aki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? |
| 25. | Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! |
| 26. | De megharaguvék az Úr énreám timiattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nekem: Elég ez neked, ne szólj többet már nekem e dolog felől! |
| 27. | Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugat felé, és észak felé, dél felé, és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon! |
| 28. | Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, amelyet meglátsz. |
| 29. | És ottmaradánk a völgyben, Bet-Pe-órral szemben. |