| 1. | Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlük, mert veled van az Úr, a te Istened, aki felhozott téged Egyiptom földjéről. |
| 2. | És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek; |
| 3. | És ezt mondja nekik: Hallgasd meg, Izrael! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttük; |
| 4. | Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon értetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket. |
| 5. | Az elöljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, aki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki avassa fel azt. |
| 6. | És kicsoda olyan férfi, aki szőlőt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki vegye el annak hasznát. |
| 7. | És kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki vegye azt el. |
| 8. | Még tovább is szóljanak az elöljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, aki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve. |
| 9. | És mikor elvégzik az elöljárók beszédüket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére. |
| 10. | Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. |
| 11. | És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. |
| 12. | Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; |
| 13. | És [ha] az Úr, a te Istened kezedbe adja azt, vágj le abban minden fineműt fegyver élével; |
| 14. | De az asszonyokat, a kisgyermekeket, a barmokat és mindazt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolnivalót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked az Úr, a te Istened. |
| 15. | Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. |
| 16. | De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; |
| 17. | Hanem mindenestől veszítsd el őket: a kitteust, az emoreust, a kananeust, a perizeust, a kivveust és a jebuzeust, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened |
| 18. | Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle utálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen. |
| 19. | Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt; ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt, hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-e a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? |
| 20. | Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely teellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az. |