| 1. | Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. |
| 2. | Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. |
| 3. | Akkor előhozák az aranyedényeket, amelyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. |
| 4. | Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket. |
| 5. | Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala. |
| 6. | Ekkor a király ábrázata megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának, és az ő térdei egymáshoz verődének. |
| 7. | Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király, és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nekem, bíborba öltöztetik és aranylánc lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. |
| 8. | Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. |
| 9. | Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázata elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának. |
| 10. | A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, [és] szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! |
| 11. | Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne, és akit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király; |
| 12. | Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most [azért] hívattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet. |
| 13. | Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-e ama Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, akit idehozott a király, az én atyám, Júdából? |
| 14. | És aki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcsesség találtatott tebenned? |
| 15. | Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem, de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. |
| 16. | De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nekem megmondani, bíborba öltöztetel és aranylánc lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. |
| 17. | Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom neki. |
| 18. | Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak, |
| 19. | És a méltóság miatt, amelyet ada neki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, akit akart, és életben tartott, akit akart, felemelt, akit akart, és megalázott, akit akart. |
| 20. | De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle, |
| 21. | És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké, és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, akit akar. |
| 22. | És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. |
| 23. | Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból, és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek, az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted. |
| 24. | Azért küldetett őáltala ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. |
| 25. | És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! |
| 26. | Ez [pedig] e szavaknak az értelme: Mene, [azaz] számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak. |
| 27. | Tekel, [azaz] megmérettél a mérlegen és híjával találtattál. |
| 28. | Peresz, [azaz] elosztatott a te országod, és adatott a médeknek és perzsáknak. |
| 29. | Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranyláncot [vetének] nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. |
| 30. | Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a káldeusok királya. |
| 31. | És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában. |