| 1. |
Én, Nabukodonozor, békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.
|
| 2. |
Álmot láték, és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.
|
| 3. |
És parancsolatot adék, hogy hozzák előmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.
|
| 4. |
Akkor bejövének az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendőmondók, és én elbeszélém nekik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nekem.
|
| 5. |
Végezetre bejöve elém Dániel, akinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és akiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám neki az álmot.
|
| 6. |
Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, amiket láttam, és azoknak jelentését beszéld el!
|
| 7. |
Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek voltak]: Látám, hogy íme, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkívüli volt.
|
| 8. |
Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.
|
| 9. |
Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő.
|
| 10. |
Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égből.
|
| 11. |
Erősen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól!
|
| 12. |
De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas- és ércláncokba [verve] a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.
|
| 13. |
Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék neki, és hét idő múljék el felette.
|
| 14. |
Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
|
| 15. |
Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét, mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nekem megmondani a jelentését, de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.
|
| 16. |
Ekkor Dániel, akinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
|
| 17. |
A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az eget érte, és ellátszék az egész földre,
|
| 18. |
És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek, alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának:
|
| 19. |
Te vagy az, oh király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedék, és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.
|
| 20. |
Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát, és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas- és ércláncokba [verve] a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék, és a mezei barmokkal legyen része, amíg hét idő múlik el felette;
|
| 21. |
Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végzése ez, amely bekövetkezik az én uramra, a királyra,
|
| 22. |
És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
|
| 23. |
Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad neked, mihelyst megismered, hogy az Ég uralkodik.
|
| 24. |
Azért, oh király, az én tanácsom tessék neked, és vétkeidtől igazság által szabadulj, és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által! Így talán tartós lesz a békességed.
|