| 1. | És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt. |
| 2. | És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait, és bemenének azok, és állának a király elé. |
| 3. | És monda nekik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. |
| 4. | És mondák a káldeusok a királynak szíriai nyelven: Király, örökké élj! Mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét! |
| 5. | Felele a király, és monda a káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nekem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. |
| 6. | Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek, ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nekem! |
| 7. | Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak, és az értelmét megjelentjük! |
| 8. | Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam. |
| 9. | Hogyha az álmot meg nem mondjátok nekem, [csak] egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nekem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nekem. |
| 10. | Felelének a káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse, mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és káldeustól sem ilyen dolgot. |
| 11. | Mert a dolog, amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt az emberekkel. |
| 12. | Emiatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el. |
| 13. | És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek. |
| 14. | Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testőrség fejének, aki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket. |
| 15. | Szóla és monda Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek. |
| 16. | És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon neki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak. |
| 17. | Ekkor Dániel hazaméne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: |
| 18. | Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. |
| 19. | Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét. |
| 20. | Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő! |
| 21. | És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. |
| 22. | Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben, és világosság lakozik vele! |
| 23. | Neked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem, és most megjelentetted nekem, amit kértünk tőled, mert a király dolgát megjelentetted nekünk! |
| 24. | Beméne azért Dániel Ariókhoz, akit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá neki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el! Vígy engem a király elé, és a megfejtést tudtára adom a királynak. |
| 25. | Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, aki a megfejtést megjelenti a királynak. |
| 26. | Szóla a király, és monda Dánielnek, akit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nekem az álmot, amelyet láttam, és annak értelmét? |
| 27. | Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak, |
| 28. | De van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti, és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: |
| 29. | Neked, oh király, gondolataid támadtak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette neked azt, ami lesz. |
| 30. | Nekem pedig ez a titok nem bölcsességből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. |
| 31. | Te látád, oh király, és íme, egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. |
| 32. | Annak az [álló]képnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, |
| 33. | Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. |
| 34. | Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. |
| 35. | Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyüket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az [álló]képet, nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet. |
| 36. | Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak. |
| 37. | Te, oh király, királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott, |
| 38. | És valahol emberek fiai, mezei állatok, és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: te vagy az aranyfej. |
| 39. | És utánad más birodalom támad, alábbvaló, mint te, és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik. |
| 40. | A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas, mert [miként] a vas széttör és összezúz mindent, bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. |
| 41. | Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. |
| 42. | És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. |
| 43. | Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. |
| 44. | És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. |
| 45. | Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz [érintése] nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme. |
| 46. | Akkor Nabukodonozor király arcra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak neki. |
| 47. | Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura, és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! |
| 48. | Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada neki, és hatalmat adott neki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elöljárójává tevé őt. |
| 49. | És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala. |