Beköszöntő

1. Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából, és Timóteus atyafi
2. A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás és könyörgés a kolossébeliek hitéért

3. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának mindenkor tiértetek könyörögvén,
4. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok
5. A mennyekben nektek eltett reménységért, amelyet [már] előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangélium,
6. Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem úgy, mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán
7. Úgy, ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, aki hív szolgája tiértetek a Krisztusnak,
8. Aki meg is jelentette nekünk a ti Lélekben való szereteteteket.
9. Azért mi is, amely naptól fogva [ezeket] hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az [Isten] akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben,
10. Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;
11. Minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;
12. Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;
13. Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az ő szerelmes Fiának országába,
14. Kiben van a mi váltságunk az ő vére által, bűneinknek bocsánata,

Krisztus és az ő evangéliumának dicsősége

15. Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;
16. Mert őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, mindenek őáltala és őreá nézve teremtettek;
17. És ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
18. És ő a feje a testnek, az egyháznak, aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben ő legyen az első;
19. Mert tetszett [az Atyának], hogy őbenne lakozzék az egész teljesség,
20. És hogy őáltala békéltessen meg mindent magával, békességet szerezvén az ő keresztjének vére által, őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.
21. Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben [gyönyörködő] értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett
22. Az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket ő maga elé,
23. Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává.
24. Most örülök a tiértetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az ő testéért, ami az egyház,
25. Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, amelyet nekem adott tirátok nézve, hogy betöltsem az Isten igéjét,
26. [Tudniillik] ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az ő szentjeinek,
27. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az [tudniillik], hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége,
28. Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban;
29. Amire igyekezem is, tusakodván az ő ereje szerint, mely énbennem hatalmasan munkálkodik.