| 1. | Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Julius nevű századosnak a császári seregből. |
| 2. | Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Tesszalonikából való. |
| 3. | És másnap megérkezénk Szidonba. És Julius emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön. |
| 4. | És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők valának. |
| 5. | És a Cilicia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a liciai Mirába. |
| 6. | És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket. |
| 7. | Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket [odajutni] a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett, |
| 8. | És nagy üggyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szép-kikötőknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa. |
| 9. | Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás már veszedelmes vala, mivelhogy a böjt is elmúlt immár, inti vala Pál őket, |
| 10. | Ezt mondván nekik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a tehernek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás. |
| 11. | De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, amit Pál mond vala. |
| 12. | Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugat és északnyugat felé néz, kitelelhetnének. |
| 13. | Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett. |
| 14. | Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely északkeleti szélnek neveztetik. |
| 15. | Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén [azt], vitetünk vala tova. |
| 16. | Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csónakot, |
| 17. | Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót, és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala. |
| 18. | Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák, |
| 19. | És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését. |
| 20. | Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől. |
| 21. | Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván őközöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, oh férfiak, hogy engedelmeskedve nekem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: |
| 22. | Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. |
| 23. | Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, |
| 24. | Ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell neked állanod. És íme, az Isten ajándékba adta neked mindazokat, kik teveled hajóznak. |
| 25. | Annak okáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondatott. |
| 26. | Egy szigetre kell pedig nekünk kivetődnünk. |
| 27. | Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, amint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájuk. |
| 28. | És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek. |
| 29. | És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen. |
| 30. | A hajósok pedig, mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csónakot lebocsáták a tengerre annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, |
| 31. | Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. |
| 32. | Akkor a vitézek elvágák a csónak köteleit, és ki hagyák esni azt. |
| 33. | Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájukat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. |
| 34. | Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. |
| 35. | Mikor pedig ezeket mondá és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, kezde enni. |
| 36. | Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. |
| 37. | Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan. |
| 38. | Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe. |
| 39. | Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel, hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek sima partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják. |
| 40. | A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni. |
| 41. | De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az első része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt. |
| 42. | A vitézeknek pedig az lőn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott. |
| 43. | De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy akik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre, |
| 44. | A többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre. |