| 1. | Öt nap múlva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen. |
| 2. | Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván: |
| 3. | Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy teáltalad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt. |
| 4. | De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. |
| 5. | Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje, |
| 6. | Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni, |
| 7. | De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal odajövén, kivevé őt kezünkből, |
| 8. | És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jöjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk. |
| 9. | Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek. |
| 10. | Felele pedig Pál, miután intett neki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében, |
| 11. | Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe. |
| 12. | És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban. |
| 13. | Rám sem bizonyíthatják azokat, amikkel most engem vádolnak. |
| 14. | Erről pedig vallást teszek neked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. |
| 15. | Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. |
| 16. | Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. |
| 17. | Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak, és áldozatokat. |
| 18. | Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók, |
| 19. | Kiknek ide kellett volna elődbe jőni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem. |
| 20. | Avagy ezek maguk mondják meg, vajon találtak-e bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam, |
| 21. | Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon. |
| 22. | Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisiás ezredes alájő, dönteni fogok ügyetekben. |
| 23. | És megparancsolá a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon neki vagy hozzá menjen. |
| 24. | Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével, Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől. |
| 25. | Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged. |
| 26. | Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad neki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hívatván őt, beszélget vala vele. |
| 27. | Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lőn, és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá. |