Online Biblia

Júda vissza viszi Dávidot a királyságba

1.	És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
2.	És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
3.	És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harcból elmenekült.
4.	A király pedig eltakarván orcáját, fennszóval kiáltja vala a király: [Édes] fiam, Absolon! Absolon, [édes] fiam! [Szerelmes] fiam!
5.	Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orcáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasaidnak lelkeit;
6.	Szeretvén azokat, akik téged gyűlölnek, és gyűlölvén azokat, akik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék neked.
7.	Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak, mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig!
8.	Felkele azért a király, és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Íme, a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izrael pedig elmenekült, ki-ki az ő sátorába.
9.	Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izraelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.
10.	Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
11.	Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izraelnek szava eljutott a királynak házába.
12.	Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?
13.	És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-e? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben énelőttem Joáb helyett!
14.	És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jöjj haza mind te, mind a te szolgáid!
15.	Hazatére azért a király; és amint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.

Dávid királyi nagylelkűsége és hálája

16.	Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
17.	És ezer ember vala ővele Benjámin [nemzetség]éből, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt.
18.	Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig, Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment.
19.	És monda a királynak: Ne tulajdonítsa [vétkül] nekem, az én uram, [az én] álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, amelyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király!
20.	Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és íme, az egész József nemzetsége közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.
21.	És felele Abisai, Sérujának fia, és monda: Nem ölöd-e meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?
22.	Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-e embert ölni Izraelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem [újonnan] Izrael királya.
23.	És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg! És megesküvék neki a király.
24.	Méfibóset is, Saulnak fia, eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakállát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, amelyen békességgel hazajöve.
25.	És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda neki a király: Miért nem jöttél volt el velem, Méfibóset?
26.	És ő felele: Uram, király, az én szolgám csalt meg engem, mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királlyal, mert sánta a te szolgád.
27.	És rágalmazott [engem], a te szolgádat, az én uram, a király előtt; de az én uram, a király [olyan], mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, amint neked tetszik!
28.	Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, akik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt?
29.	Monda neki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
30.	És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben hazajöhete.
31.	A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királlyal a Jordánon, kísérvén őt a Jordánon.
32.	Barzillai pedig igen vén [ember] vala, nyolcvanesztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott, mert igen gazdag ember vala.
33.	Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem, és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben!
34.	Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királlyal Jeruzsálembe?
35.	Nyolcvanesztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-e még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-e, a te szolgád, ízét annak, amit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-e az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?
36.	Egy kevés ideig [óhajtana] a Jordánon átmenni a királlyal a te szolgád; miért adna azért a király nekem ily nagy jutalmat?
37.	Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében! Hanem inkább, ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királlyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, amint neked jónak tetszik!
38.	És monda a király: Jöjjön el velem Kimhám, és azt cselekszem vele, ami neked tetszik; és valamit tőlem kívánsz, megcselekszem veled.
39.	Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.
40.	Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ővele megy vala és Júdának egész népe, akik a királyt átszállították, sőt Izrael népének is fele.
41.	És íme, Izraelnek minden férfiai eljövének a királyhoz, és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
42.	Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izrael férfiainak: [Azért], mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-e azért a király, avagy megajándékozott-e valami ajándékkal?
43.	Felelvén pedig az Izrael férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nekem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-e legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava az Izrael férfiainak szavánál.

Előző

Következő