Jósiás eltörli a bálványozást

1. Nyolcesztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harmincegy esztendeig Jeruzsálemben.
2. És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának, Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra,
3. Mert az ő királyságának nyolcadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának, Dávidnak Istenét, tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.
4. Leronták őelőtte a Baálok oltárait, és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, akik azoknak áldoztak vala.
5. A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
6. [Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Naftaliig, azoknak pusztáiban körös-körül.
7. Lehányatá azért az oltárokat, az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izrael egész földjén; azután megtére Jeruzsálembe.

Jósiás kijavíttatja a templomot

8. Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt, az Asália fiát, és Maaséját, a város elöljáróját, és Joát, a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát.
9. És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták [neki] az Isten házába begyűlt pénzt, amelyet a léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izrael maradékaitól, és egész Júdától, és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
10. És adák a munkavezetőknek, akik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, akik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
11. És adtak [pénzt] az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vegyenek faragott köveket és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, amelyeket elrontottak a Júda királyai.
12. És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; akikre felügyelének Jáhát és Obádia léviták, a Mérári fiai közül valók, és Zakariás, Mésullám, a kéhátiták fiai közül valók, akik szorgalmazzák vala őket. E léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.
13. A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.

A törvénykönyvet megtalálják, olvasnak belőle

14. Mikor pedig kihozák azok a pénzt, amely az Úr házában gyűlt össze, megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által [adott] volt.
15. Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16. És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé neki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak,
17. Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
18. Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nekem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
19. Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédeit, ruháit megszaggatá.
20. És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, Abdonnak, a Mika fiának, és az íródeáknak, Sáfánnak, és Asájának, a király szolgájának mondván:
21. Menjetek el, és keressétek meg az Urat énértem, s az Izrael és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, amely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, amely mireánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind aszerint cselekedtek volna, amint e könyvben megíratott!

Húlda prófétaasszony

22. Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, aki Thókéhát fia vala, aki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utcában lakik vala), és aszerint szólának neki.
23. Ki monda nekik: Így szól az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg a férfinak, aki titeket hozzám küldött:
24. Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosaira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak a Júda királya előtt,
25. Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
26. A Júda királyának pedig, aki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izrael Istene: Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:
27. Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
28. Íme, én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.

A szövetség megújítása

29. Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
30. És felméne a király az Úr házába, és ővele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülük hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, amelyet találtak vala az Úr házában.
31. Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, amelyek megírattak abban a könyvben.
32. És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33. Akkor elpusztított Jósiás minden utálatos bálványt Izrael fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izraelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenüknek; [és] az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.