| 1. | És lőn, hogy amikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izrael felett. |
| 2. | Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve, és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak. |
| 3. | De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet. |
| 4. | Összegyűlének azért Izraelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. |
| 5. | És mondának neki: Íme, te megvénhedtél, és fiaid nem járnak utaidon. Most azért válassz nekünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél [szokás]. |
| 6. | Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nekünk királyt, aki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. |
| 7. | És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük. |
| 8. | Mindama cselekedetek szerint, amelyeket véghezvittek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is aszerint cselekesznek. |
| 9. | Most azért hallgass szavukra. Mindazáltal tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettük. |
| 10. | És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. |
| 11. | És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak. |
| 12. | Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket. |
| 13. | Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. |
| 14. | Elveszi legjobb szántóföldjeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kertjeiteket, és szolgáinak adja. |
| 15. | Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. |
| 16. | Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. |
| 17. | Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek neki. |
| 18. | És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. |
| 19. | A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem, hanem király legyen felettünk. |
| 20. | És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harcainkat. |
| 21. | És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. |
| 22. | És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel monda Izrael férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába. |