| 1. | És [ismeretessé] lett Sámuel beszéde egész Izraelben. És kiméne Izrael a filiszteusok ellen harcolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a filiszteusok pedig tábort járának Áfekben. |
| 2. | És [csata]rendbe állának a filiszteusok Izrael ellen, és megütközének, és megveretteték Izrael a filiszteusok által, és levágának a harcmezőn mintegy négyezer embert. |
| 3. | És mikor a nép a táborba [visszatért], mondának Izrael vénei: [Vajon] miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk [az Úr], és szabadítson meg ellenségeink kezéből. |
| 4. | Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, aki ül a kerubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás. |
| 5. | És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izrael nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld. |
| 6. | Mikor pedig meghallották a filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba, |
| 7. | Megfélemlének a filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nekünk, mert nem történt ilyen soha azelőtt! |
| 8. | Jaj nekünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Egyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában. |
| 9. | Legyetek bátrak, és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint ahogy ők szolgáltak nektek! Azért legyetek férfiak, és harcoljatok! |
| 10. | Megütközének azért a filiszteusok, és megveretett Izrael, és ki-ki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izrael közül harmincezer gyalog hullott el. |
| 11. | És az Isten ládája [is] elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás. |
| 12. | Akkor elszalada a harcból egy ember a Benjámin [nemzetségéből], és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port [hintvén] a fejére. |
| 13. | És íme, mikor odaért, Éli az ő székében ült, az útfélen várakozván, mert szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt. És [mihelyt] odaért az ember, hogy hírt mondjon a városban, jajveszékelt az egész város. |
| 14. | És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek. |
| 15. | Éli pedig kilencvennyolc esztendős volt, és szemei [annyira] meghomályosodtak, hogy már nem is látott. |
| 16. | És monda az ember Élinek: Én a harcból jövök, én a harcból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam? |
| 17. | Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izrael a filiszteusok előtt, és [igen] nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették. |
| 18. | És lőn, hogy midőn az Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert [immár] vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izrael felett. |
| 19. | És az ő menye, Fineásnak felesége, várandós vala; és amikor meghallá a hírt, hogy az Isten ládája elvétetett, és az ő ipa és férje meghalának, térdre esék, és szüle, mert a fájdalmak meglepték. |
| 20. | És mikor elalélt, mondának azok, akik mellette állnak vala: Ne félj, mert fiút szültél. De ő nem felelt, és nem figyelt [arra]. |
| 21. | És nevezé a gyermeket Ikábódnak, mondván: „Odavan Izrael dicsősége”, mert elvétetett az Isten ládája, és az ő ipa, és az ő férje. |
| 22. | És monda [ismét]: Odavan Izrael dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája. |