| 1. | És történt, hogy amikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, [íme], az amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel. |
| 2. | És fogságba hurcolák az asszonyokat, akik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurcolták, és elmentek az ő útjukra. |
| 3. | Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék, íme, az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurcoltattak. |
| 4. | Akkor Dávid és a nép, amely ővele volt, felkiáltának, és annyira sírának, hogy végre erejük sem volt a sírásra. |
| 5. | Dávidnak két felesége is fogságba hurcoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége. |
| 6. | És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében. |
| 7. | És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nekem az efódot! És Abjáthár odavivé az efódot Dávidhoz. |
| 8. | És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-e ezt a sereget? Utolérem-e őket? És monda neki: Üldözzed, mert bizonyosan utoléred, és szabadulást szerzel. |
| 9. | Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, akik vele valának. És mikor a Bésor patakjához jutának, ott a [népnek] egy része megállott. |
| 10. | Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé [az ellenséget]; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakján átkelhettek volna. |
| 11. | És találának a mezőn egy egyiptomi embert, akit Dávidhoz vivének, és adtak neki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel. |
| 12. | És adtak neki egy csomó száraz fügét és két kötés aszú szőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. |
| 13. | És monda neki Dávid: Ki [embere] vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: egyiptomi ifjú vagyok, egy amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem [immár] ma harmadnapja. |
| 14. | Mi törtünk be a kréteusok déli vidékére, és oda, amely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel. |
| 15. | És Dávid monda neki: Elvezetsz-e minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez. |
| 16. | Elvezeté azért őket. És íme, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és táncolának az igen nagy zsákmány felett, amelyet a filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának. |
| 17. | És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú ember, akik tevékre ülének és elfutának. |
| 18. | És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid. |
| 19. | És semmijük sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, amit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott. |
| 20. | És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya! |
| 21. | Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, akik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és otthagyta őket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, amely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté őket békességgel. |
| 22. | Akkor mondának mind azok közül, akik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nekik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, [azokat] vigyék el, és menjenek el. |
| 23. | Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, amit az Úr adott nekünk! Ő oltalmazott minket, és adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött vala. |
| 24. | Vajon kicsoda engedhetne nektek ebben a dologban? Sőt inkább, amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a holminál marada; egyenlőképpen osztozzanak. |
| 25. | És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénnyé és szokássá tette ezt Izraelben mind e mai napig. |
| 26. | Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Íme, az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra. |
| 27. | Azoknak [tudniillik], akik Bételben, akik dél felé Rámótban, és akik Jathirban [laknak]; |
| 28. | Akik Aroerben, akik Sifmótban és akik Estemoában [laknak]; |
| 29. | Akik Rákálban, akik a jerakhméeliták városaiban és akik a kéneusok városaiban [laknak]; |
| 30. | Akik Hormában, akik Kor-Asánban és akik Athákban [laknak]; |
| 31. | Akik Hebronban és mindazon helyeken, ahol Dávid embereivel megfordult vala. |