Sámuel először vesz kijelentést és az Úr hű prófétájának tapasztaltatik

1. És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilvánvaló látomás.
2. És történt egyszer, mikor Éli az ő [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),
3. És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:
4. Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok!
5. És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le! Elméne azért, és lefeküvék.
6. És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le!
7. Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki neki az Úrnak igéje.
8. És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.
9. Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére.
10. Akkor eljövén az Úr, odaállott, és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!
11. És monda az Úr Sámuelnek: Íme, én [oly] dolgot cselekszem Izraelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülük megcsendül bele.
12. Azon a napon véghezviszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégzem.
13. Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala utálatosakká magukat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket.
14. Annak okáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.
15. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtajait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.
16. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
17. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott neked [az Úr]? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mindabból, amit mondott neked!
18. Megmondott azért Sámuel neki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint neki jónak tetszik.
19. Sámuel pedig felnövekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni.
20. És megtudá egész Izrael Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.
21. És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban az Úrnak beszéde által.