1. | És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilvánvaló látomás. |
2. | És történt egyszer, mikor Éli az ő [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), |
3. | És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt: |
4. | Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok! |
5. | És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le! Elméne azért, és lefeküvék. |
6. | És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le! |
7. | Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki neki az Úrnak igéje. |
8. | És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket. |
9. | Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére. |
10. | Akkor eljövén az Úr, odaállott, és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! |
11. | És monda az Úr Sámuelnek: Íme, én [oly] dolgot cselekszem Izraelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülük megcsendül bele. |
12. | Azon a napon véghezviszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégzem. |
13. | Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala utálatosakká magukat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. |
14. | Annak okáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. |
15. | Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtajait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. |
16. | Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. |
17. | És monda: Mi az a dolog, melyet mondott neked [az Úr]? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mindabból, amit mondott neked! |
18. | Megmondott azért Sámuel neki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint neki jónak tetszik. |
19. | Sámuel pedig felnövekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. |
20. | És megtudá egész Izrael Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett. |
21. | És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban az Úrnak beszéde által. |