| 1. | És történt abban az időben, hogy a filiszteusok összegyűjték seregeiket a hadra, hogy harcoljanak Izrael ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jőnöd a táborba, mind neked, mind embereidnek. |
| 2. | Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra. |
| 3. | Sámuel pedig meghalt vala, és siratá őt az egész Izrael, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről. |
| 4. | És mikor a filiszteusok egybegyűlvén eljövének, és tábort járának Sunemnél: egybegyűjté Saul is az egész Izraelt, és tábort járának Gilboánál. |
| 5. | Amint azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megfélemlék, és az ő szíve nagyon megrémüle. |
| 6. | És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt neki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által. |
| 7. | Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt! Szolgái pedig mondának neki: Íme, Endorban van egy halottidéző asszony. |
| 8. | Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nekem halottidézés által, és idézd fel nekem azt, akit mondok neked. |
| 9. | És monda az asszony neki: Íme, te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földről a varázslókat és jövendőmondókat. Miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?! |
| 10. | És megesküvék neki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen. |
| 11. | Monda azért az asszony: Kit idézzek fel neked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nekem. |
| 12. | Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? Hiszen te vagy Saul! |
| 13. | És monda neki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből. |
| 14. | És ő monda neki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arccal a föld felé, és tisztességet tőn [neki]. |
| 15. | Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok: a filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nekem sem próféták által, sem álomlátás által. Azért hívtalak téged, hogy megmondjad nekem, mit kelljen cselekednem. |
| 16. | És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?! |
| 17. | És aszerint cselekedett az Úr, amint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak. |
| 18. | Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az amálekitákon, azért cselekszik most így veled az Úr. |
| 19. | És az Úr Izraelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Izraelnek táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr. |
| 20. | Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék. |
| 21. | Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda neki: Íme, a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és kockára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, amelyeket mondottál nekem: |
| 22. | Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elődbe, és egyél, hogy erőd legyen, mikor útra kelsz. |
| 23. | Ő azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem. De szolgái és az asszony is kényszeríték őt, és ő engedett szavuknak, felkelt a földről, és felüle az ágyra. |
| 24. | Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt. [Azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát. |
| 25. | És vivé Saul elé és az ő szolgái elé, és evének. Azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán. |