1. |
És történt abban az időben, hogy a filiszteusok összegyűjték seregeiket a hadra, hogy harcoljanak Izrael ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jőnöd a táborba, mind neked, mind embereidnek.
|
2. |
Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.
|
3. |
Sámuel pedig meghalt vala, és siratá őt az egész Izrael, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről.
|
4. |
És mikor a filiszteusok egybegyűlvén eljövének, és tábort járának Sunemnél: egybegyűjté Saul is az egész Izraelt, és tábort járának Gilboánál.
|
5. |
Amint azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megfélemlék, és az ő szíve nagyon megrémüle.
|
6. |
És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt neki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.
|
7. |
Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt! Szolgái pedig mondának neki: Íme, Endorban van egy halottidéző asszony.
|
8. |
Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nekem halottidézés által, és idézd fel nekem azt, akit mondok neked.
|
9. |
És monda az asszony neki: Íme, te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földről a varázslókat és jövendőmondókat. Miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!
|
10. |
És megesküvék neki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.
|
11. |
Monda azért az asszony: Kit idézzek fel neked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nekem.
|
12. |
Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? Hiszen te vagy Saul!
|
13. |
És monda neki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből.
|
14. |
És ő monda neki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arccal a föld felé, és tisztességet tőn [neki].
|
15. |
Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok: a filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nekem sem próféták által, sem álomlátás által. Azért hívtalak téged, hogy megmondjad nekem, mit kelljen cselekednem.
|
16. |
És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?!
|
17. |
És aszerint cselekedett az Úr, amint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.
|
18. |
Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az amálekitákon, azért cselekszik most így veled az Úr.
|
19. |
És az Úr Izraelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Izraelnek táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr.
|
20. |
Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.
|
21. |
Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda neki: Íme, a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és kockára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, amelyeket mondottál nekem:
|
22. |
Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elődbe, és egyél, hogy erőd legyen, mikor útra kelsz.
|
23. |
Ő azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem. De szolgái és az asszony is kényszeríték őt, és ő engedett szavuknak, felkelt a földről, és felüle az ágyra.
|
24. |
Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt. [Azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.
|
25. |
És vivé Saul elé és az ő szolgái elé, és evének. Azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.
|