1. | És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a filiszteusok tartományába, [így] Saul felhagy [azzal], hogy engem tovább is üldözzön Izrael egész területén, és [így] megszabadulok az ő kezéből. |
2. | Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, akik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gát királyához. |
3. | És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gátban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga háza [népé]vel együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége. |
4. | Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gátba menekült, nem üldözé tovább őt. |
5. | És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nekem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam. Miért laknék a te szolgád veled a királyi városban? |
6. | És neki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig. |
7. | És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a filiszteusok földjén lakozék, egy esztendő és négy hónap. |
8. | És felméne Dávid embereivel együtt, és megtámadták a gessureusokat, a girzeusokat és az amálekitákat, mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, amelyen Súrba mégy egészen Egyiptom földjéig. |
9. | És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza, és ment Ákhishoz. |
10. | Mikor pedig Ákhis [azt] kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére, és Jerákméelnek déli részére, és Kéneusnak déli részére. |
11. | Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gátba vigye, mondván: Valamiképp ellenünk ne nyilatkozzanak, és [azt] mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a filiszteusok földjén tartózkodék. |
12. | És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izrael előtt, azért örökké az én szolgám lesz. |