Dávid siklági tartózkodása Filiszteus földön

1. És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a filiszteusok tartományába, [így] Saul felhagy [azzal], hogy engem tovább is üldözzön Izrael egész területén, és [így] megszabadulok az ő kezéből.
2. Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, akik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gát királyához.
3. És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gátban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga háza [népé]vel együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.
4. Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gátba menekült, nem üldözé tovább őt.
5. És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nekem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam. Miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?
6. És neki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.
7. És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a filiszteusok földjén lakozék, egy esztendő és négy hónap.
8. És felméne Dávid embereivel együtt, és megtámadták a gessureusokat, a girzeusokat és az amálekitákat, mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, amelyen Súrba mégy egészen Egyiptom földjéig.
9. És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza, és ment Ákhishoz.
10. Mikor pedig Ákhis [azt] kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére, és Jerákméelnek déli részére, és Kéneusnak déli részére.
11. Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gátba vigye, mondván: Valamiképp ellenünk ne nyilatkozzanak, és [azt] mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a filiszteusok földjén tartózkodék.
12. És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izrael előtt, azért örökké az én szolgám lesz.