| 1. | És szóla Saul fiának, Jonatánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonatán, a Saul fia nagyon szereté őt. |
| 2. | Megmondá azért Jonatán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön. Azért vigyázz magadra reggel, titkos helyen tartózkodjál, és rejtsd el magad. |
| 3. | Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint [lesz], és tudtodra adom neked. |
| 4. | És Jonatán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda neki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett neked, sőt szolgálata felette hasznos volt neked. |
| 5. | Mert ő kockára tette életét, és megverte a filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izraelnek. Te láttad [azt], és örültél [rajta]. Miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül? |
| 6. | És hallgatott Saul Jonatán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni! |
| 7. | Akkor szólítá Jonatán Dávidot, és megmondá neki Jonatán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonatán Dávidot, aki ismét olyan lőn előtte, mint annak előtte. |
| 8. | A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harcola a filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nekik, és azok elfutának előle. |
| 9. | Az Istentől [küldött] gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült, és dárdája kezében vala. Dávid pedig pengeté [a hárfát kezével]. |
| 10. | Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel. |
| 11. | És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek, és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek. |
| 12. | És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon. Ő pedig elment, és elszalada, és megmenté magát. |
| 13. | És vevé Mikál a theráfot, és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel. |
| 14. | Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, [azt] mondá: [Dávid] beteg. |
| 15. | És Saul elküldé [ismét] a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól [is] hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt. |
| 16. | És mikor a követek odamenének, íme, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt. |
| 17. | Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? Elbocsátád az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Ő mondá nekem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged. |
| 18. | Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte neki mindazt, amit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának. |
| 19. | És tudtára adák Saulnak, mondván: Íme, Dávid Nájóthban van, Rámában. |
| 20. | Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. Amint azonban meglátták a prófétáknak seregét, akik prófétálának, és Sámuelt, aki ott állott, mint az ő elöljárójuk, akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának. |
| 21. | Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának. |
| 22. | Elméne azért ő maga is Rámába. És amint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Íme, Nájóthban, Rámában. |
| 23. | És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla őreá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában. |
| 24. | És leveté ő is ruháit, és prófétála ő is Sámuel előtt, és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-e? |