| 1. | A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese: |
| 2. | Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; |
| 3. | Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. |
| 4. | És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. |
| 5. | Hasonlatosképpen ti ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. |
| 6. | Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején! |
| 7. | Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. |
| 8. | Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: |
| 9. | Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. |
| 10. | A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká! |
| 11. | Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. |
| 12. | Silvánus által, aki amint gondolom, hű atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, amelyben állotok. |
| 13. | Köszönt titeket a [veletek] együtt választott babiloni [gyülekezet] és Márk, az én fiam. |
| 14. | Köszöntsétek egymást szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! |