A szenvedésben a keresztény Istent dicsőítse

1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.
3. Mert elég nekünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban,
4. Ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
5. Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat.
6. Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
7. A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok,
8. Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
9. [Legyetek] egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.
10. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, [úgy] sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének sáfárai.
11. Ha valaki szól, mintegy Isten igéit [szólja]; ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel [szolgáljon], amelyet Isten ad, hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké! Ámen.
12. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
13. Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.
14. Boldogok [vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, [amit] amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.
15. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó;
16. Ha pedig mint keresztény [szenved], ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent!
17. Mert [itt] az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán! Ha pedig először mirajtunk [kezdődik], mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?
18. És ha az igaz [is] alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?
19. Annak okáért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják [neki] lelküket, mint teremtőnek, jót cselekedvén.