| 1. | És Hírám, Tírusz királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királlyá az ő atyja helyett, mert Hírám szerette Dávidot teljes életében. |
| 2. | És külde Salamon Hírámhoz, ezt üzenvén neki: |
| 3. | Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, amelyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat; |
| 4. | De most az Úr, az én Istenem nekem nyugodalmat adott mindenfelől, [úgyhogy] semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs. |
| 5. | Íme, azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenem nevének, amiképpen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, akit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek. |
| 6. | Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nekem cédrusfákat a Libanonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom neked mind aszerint, amit mondasz, mert tudod, hogy nincsen miközöttünk olyan ember, aki a favágáshoz úgy értene, mint a szidonbeliek. |
| 7. | Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon üzenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, aki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen. |
| 8. | És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt üzenvén: Megértettem, ami felől küldöttél hozzám, én megteszem minden kívánságodat mind a cédrusfákra, mind a fenyőfákra [nézve]. |
| 9. | Az én szolgáim a Libanonról aláviszik a tengerre [a fákat]: én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, amelyet te megüzentetsz nekem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kívánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek. |
| 10. | Ada azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat, minden kívánsága szerint. |
| 11. | Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendőről esztendőre. |
| 12. | Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, amint megmondotta vala neki, és békesség lőn Hírám és Salamon között, és ők szövetséget tőnek egymással. |
| 13. | Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izraelből, és harmincezer ember lőn robotossá. |
| 14. | Akiket aztán elkülde a Libanonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libanon [hegyén] valának, két hónapig az ő házuknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje. |
| 15. | Ezenkívül Salamonnak hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen. |
| 16. | A pallérok fejedelmein kívül, akikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, akik háromezren és háromszázan [valának], akik a munkálkodó népet szorgalmaztatták. |
| 17. | És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentumául, |
| 18. | Melyeket kifaragának a Salamon kőművesei és a Hírám ácsai és a gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez. |