| 1. | Sógorságot szerze azután Salamon a fáraóval, az egyiptombeli királlyal, és elvevé a fáraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát körös-körül. |
| 2. | De a nép áldozik vala a magas helyeken, mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig. |
| 3. | Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett. |
| 4. | És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égő áldozatul ezer barmot, |
| 5. | Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, amit [akarsz], hogy adjak neked! |
| 6. | És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, amiképpen [ő is] járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad neki ezt a nagy irgalmasságot, hogy neki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik. |
| 7. | És most, oh én Uram, Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. |
| 8. | És a te szolgád a te néped között van, amelyet te [magadnak] választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. |
| 9. | Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között, mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? |
| 10. | És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. |
| 11. | Monda azért az Isten neki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: |
| 12. | Íme, a te beszéded szerint cselekszem, íme, adok neked bölcs és értelmes szívet úgy, hogy hozzád hasonló nem volt teelőtted, és utánad sem támad olyan, mint te. |
| 13. | Sőt még amit nem kértél, azt is megadom neked, gazdagságot és dicsőséget: úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. |
| 14. | És ha az én utaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét. |
| 15. | És mikor felserkent Salamon, íme álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égő áldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak. |
| 16. | Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla őelőtte. |
| 17. | És monda az egyik asszony: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem őnála abban a házban. |
| 18. | És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban. |
| 19. | És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia, mert ráfeküdt. |
| 20. | És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát énmellém fektette. |
| 21. | Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: íme, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem. |
| 22. | Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt. |
| 23. | Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. |
| 24. | És monda a király: Hozzatok nekem kardot! És mikor odahozák a kardot a király elé, |
| 25. | Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. |
| 26. | Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt! A másik pedig azt mondja vala: Se enyém, se tied ne legyen, vágjátok ketté. |
| 27. | Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az ő anyja. |
| 28. | És mikor hallotta az egész Izrael ezt az ítéletet, amelyet tett vala a király, félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében az ítélettételre. |