Akháb és Josafát királyok háborúja a siriabeliek ellen

1. És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a szíriabeliek és az Izrael között.
2. De a harmadik esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izrael királyához,
3. Akkor monda az Izrael királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Szíria királyától?
4. És monda Josafátnak: Feljössz-e velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izrael királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped, úgy az én lovaim, mint a te lovaid.
5. És monda Josafát az Izrael királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.
6. És összegyűjté az Izrael királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nekik: Elmenjek-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel, mert az Úr kezébe adja azt a királynak.
7. És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?
8. És monda az Izrael királya Josafátnak: Még van egy férfiú, aki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia, de én gyűlölöm őt, mert [soha] nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!
9. És előszólíta az Izrael királya egy udvari szolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.
10. És ott ült az Izrael királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Szamaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.
11. És Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, míg meg nem emészted őket.
12. És a próféták is mindnyájan ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz, mert azt az Úr a király kezébe adja.
13. A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla neki, mondván: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
14. Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nekem.

Mikeás vereséget jövendöl

15. És mikor a királyhoz ment, monda neki a király: Mikeás! Elmenjünk-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda neki: Menj fel, és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak.
16. És monda neki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nekem az Úr nevében?
17. És monda: Látám az egész Izraelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek uruk? Térjen vissza ki-ki az ő házához békességben!
18. És monda az Izrael királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-e neked, hogy [soha] jót nekem nem jövendöl, hanem [csak] rosszat.
19. És monda [Mikeás]: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az ő székében ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb és bal keze felől mellette állani.
20. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.
21. Akkor előjöve egy lélek, aki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda neki: Miképpen?
22. És felele: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr]: Csald meg, és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.
23. Íme, az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
24. Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arcul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna éntőlem az Úrnak lelke, hogy csak neked szólana?
25. És monda Mikeás: Íme, meglátod azon a napon, amikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtőzhess.
26. Az Izrael királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;
27. És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöcbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.
28. Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott énáltalam. Azután monda: Halljátok ezt meg, minden népek!

Akháb halála

29. És felvonult az Izrael királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen].
30. És monda az Izrael királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izrael királya, és úgy méne a viadalra.
31. Szíria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminckét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinnyel, se naggyal, hanem egyedül csak az Izrael királya ellen vívjatok.
32. És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izrael királya; és reárohanván vívának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani.
33. Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izrael királya, otthagyták.
34. Egy ember pedig [csak úgy] találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izrael királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem!
35. És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a szíriabeliek ellen, és meghalt este[felé], és a vér a sebből a szekérbe csorgott.
36. És kikiálták napnyugatkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe!
37. És meghalt a király, és visszavitetvén Szamariába, eltemeték a királyt Szamariában.
38. És mikor mosták az ő szekerét a Szamaria mellett lévő tóban, az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt.
39. Akhábnak egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, amelyeket épített, vajon nincsenek-e megírva az Izrael királyainak krónika-könyvében?
40. És elaluvék Akháb az ő atyáival, és uralkodék őutána fia, Akházia.

Júda országa. Josafát

41. És Josafát, az Asa fia lett királlyá Júdában, Akhábnak, az Izrael királyának negyedik esztendejében.
42. És Josafát harmincöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.
43. És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, ami az Úr szemei előtt kedves.
44. Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
45. És békességben élt Josafát az Izrael királyával.
46. Josafátnak egyéb dolgai pedig, és az ő ereje, amellyel cselekedett és amellyel hadakozott, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
47. A férfiparáznákat is, akik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból.
48. Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.
49. És Josafát Társis-hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el, mert a hajók összetörtek Esiongáberben.
50. Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon, de Josafát nem akará.
51. És elaluvék Josafát az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában, és az ő fia, Jórám uralkodék helyette.

Izráel ország. Akházia

52. Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Szamariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izraelben két esztendeig.
53. És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, aki bűnbe ejté az Izraelt,
54. És szolgála a Baálnak, és azt imádá, és haragra indítá az Urat, Izrael Istenét, mint ahogy az ő atyja cselekedett.