| 1. | És történt ezek után, hogy a jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Szamaria királyának a háza mellett. |
| 2. | És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nekem a te szőlődet, hogy legyen veteményeskertem; mert közel van az én házamhoz, és neked érte jobb szőlőt adok annál, vagy ha neked tetszik, pénzül adom meg az árát. |
| 3. | És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy neked adjam az én atyáimtól maradt örökséget! |
| 4. | Akkor hazaméne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, amelyet szólott neki a jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom neked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arcát [a fal felé] fordítá, és nem evék kenyeret. |
| 5. | Hozzá menvén az ő felesége, Jézabel, monda neki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel? |
| 6. | És ő monda neki: Mert ama jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám neki: Add nekem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok neked érte, ő [pedig] azt mondta: Nem adom neked az én szőlőmet. |
| 7. | Akkor monda neki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-e most az Izrael királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd neked adom a jezréelbeli Nábót szőlőjét. |
| 8. | És levelet írt Akháb nevével, amelyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, akik Nábóttal egy városban laktak; |
| 9. | És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére; |
| 10. | És ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik tanúbizonyságot tegyenek őellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon. |
| 11. | És ekképpen cselekedének a vének és a főemberek, akik az ő városában laktak, amint Jézabel nekik megparancsolta, és amint a levélben megírta, amelyet nekik küldött; |
| 12. | Böjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére. |
| 13. | Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala. |
| 14. | Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt. |
| 15. | Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel, és foglald el a jezréelbeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart neked pénzért odaadni; mert nem él Nábót, hanem meghalt. |
| 16. | És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja. |
| 17. | Akkor szóla az Úr tesbites Illésnek, mondván: |
| 18. | Kelj fel, és menj Akhábnak, az izraelbeli királynak eleibe, aki Szamariában lakik, íme ott van a Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy azt elfoglalja; |
| 19. | És szólj neki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-e, és nemde el is foglaltad-e? És szólj neki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is! |
| 20. | És monda Akháb Illésnek: [Megint] rám találtál, ellenségem? És ő monda: Rád találtam, mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt. |
| 21. | Íme, [azt mondja az Úr]: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izraelben; |
| 22. | És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, amiért haragra ingerlettél engem, és amiért bűnbe ejtetted az Izraelt. |
| 23. | És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt. |
| 24. | Azt, aki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg, azt pedig, aki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg. |
| 25. | [Mert] bizonyára nem volt Akhábnak mása, aki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, amelyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őt. |
| 26. | Mert igen utálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind aszerint, amint cselekedének az emoreusok, akiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai előtt. |
| 27. | Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala. |
| 28. | És szóla az Úr tesbites Illésnek, mondván: |
| 29. | Nem láttad-e, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, [hanem csak] az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára. |