Izráel ország. Akháb kétszeres csatája és győzelme Benhadád sziriai király ellen

1. És Benhadád, Szíria királya öszszegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ővele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Szamariát, és ostromolni [kezdte] azt.
2. És követeket küldött Akhábhoz, az Izrael királyához a városba;
3. És azt üzené neki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
4. És felele az Izrael királya, és monda: Amint megmondottad, uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok.
5. Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt üzentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nekem;
6. Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezükhöz veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák.
7. Akkor egybehívá az Izrael királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minémű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.
8. És mondának neki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj neki, és az ő akaratát be ne teljesítsd!
9. És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először üzentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák neki a választ.
10. Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Szamariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11. És felele az Izrael királya, mondván: Mondjátok meg [neki]: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert!
12. Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.
13. És íme, egy próféta méne Akhábhoz, az Izrael királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-e mindezt a nagy sokaságot? Íme, e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr.
14. Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb]: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te!
15. Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezek után megszámlálá mind az Izrael fiainak is minden népét, hétezer embert,
16. És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele.
17. És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották neki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Szamariából.
18. És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen!
19. De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte:
20. Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a szíriabeliek, az Izrael pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Szíria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.
21. És azután kivonult az Izrael királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a szíriabelieket nagy csapással.
22. És méne az Izrael királyához [egy] próféta, és ezt mondá neki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe, és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő múlva [ismét] feljő Szíria királya ellened.
23. A szíriabeli király szolgái pedig mondának neki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket, de vívjunk csak meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket?
24. És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről, és állíts hadnagyokat helyettük,
25. És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak, és vívjunk meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket? És engede az ő szavuknak, és akképpen cselekedék.
26. Mikor azért az esztendő elmúlt, rendbeszedte Benhadád a szíriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izrael ellen.
27. De az Izrael fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izrael fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak], mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a szíriabeliek ellepték a földet.
28. Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izrael királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért, mert a szíriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is, mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
29. És ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izrael fiai levágtak a szíriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.
30. És a többiek elmenekültek Afek városába, de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról kamarára.
31. És mondának neki az ő szolgái: Íme, hallottuk, hogy az Izrael házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izrael királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.
32. És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakukba, és elmenének az Izrael királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben, kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? Én atyámfia ő!
33. És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia, Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt! Kijöve azért őhozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe,
34. És monda neki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, mint az én atyám csinált volt Szamariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt.
35. Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek, de ez nem akará őt megverni.
36. Akkor monda neki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: íme, mihelyt éntőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment őtőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.
37. Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem! És megveré az annyira, hogy megsebesítette.
38. És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla, és elváltoztatá magát, szemeit bekötözvén.
39. Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és íme, egy férfiú eljövén, hoza énhozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érte, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.
40. És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda neki az Izrael királya: Az a te ítéleted; magad akartad.
41. És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izrael királya, hogy a próféták közül való.
42. És monda neki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.
43. És házához méne az Izrael királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Szamariába.