| 1. | És Benhadád, Szíria királya öszszegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ővele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Szamariát, és ostromolni [kezdte] azt. |
| 2. | És követeket küldött Akhábhoz, az Izrael királyához a városba; |
| 3. | És azt üzené neki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek. |
| 4. | És felele az Izrael királya, és monda: Amint megmondottad, uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok. |
| 5. | Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt üzentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nekem; |
| 6. | Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezükhöz veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák. |
| 7. | Akkor egybehívá az Izrael királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minémű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle. |
| 8. | És mondának neki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj neki, és az ő akaratát be ne teljesítsd! |
| 9. | És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először üzentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák neki a választ. |
| 10. | Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Szamariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson! |
| 11. | És felele az Izrael királya, mondván: Mondjátok meg [neki]: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert! |
| 12. | Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt. |
| 13. | És íme, egy próféta méne Akhábhoz, az Izrael királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-e mindezt a nagy sokaságot? Íme, e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr. |
| 14. | Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb]: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te! |
| 15. | Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak; ezek után megszámlálá mind az Izrael fiainak is minden népét, hétezer embert, |
| 16. | És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele. |
| 17. | És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották neki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Szamariából. |
| 18. | És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen! |
| 19. | De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte: |
| 20. | Mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a szíriabeliek, az Izrael pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Szíria királya [is] lovon a lovagokkal együtt. |
| 21. | És azután kivonult az Izrael királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a szíriabelieket nagy csapással. |
| 22. | És méne az Izrael királyához [egy] próféta, és ezt mondá neki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe, és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő múlva [ismét] feljő Szíria királya ellened. |
| 23. | A szíriabeli király szolgái pedig mondának neki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket, de vívjunk csak meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket? |
| 24. | És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről, és állíts hadnagyokat helyettük, |
| 25. | És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak, és vívjunk meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket? És engede az ő szavuknak, és akképpen cselekedék. |
| 26. | Mikor azért az esztendő elmúlt, rendbeszedte Benhadád a szíriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izrael ellen. |
| 27. | De az Izrael fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izrael fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak], mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a szíriabeliek ellepték a földet. |
| 28. | Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izrael királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért, mert a szíriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is, mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr. |
| 29. | És ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izrael fiai levágtak a szíriabeliek közül egy nap százezer gyalogost. |
| 30. | És a többiek elmenekültek Afek városába, de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról kamarára. |
| 31. | És mondának neki az ő szolgái: Íme, hallottuk, hogy az Izrael házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izrael királyához, talán életben hagyja a te lelkedet. |
| 32. | És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakukba, és elmenének az Izrael királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben, kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? Én atyámfia ő! |
| 33. | És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia, Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt! Kijöve azért őhozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe, |
| 34. | És monda neki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, mint az én atyám csinált volt Szamariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt. |
| 35. | Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek, de ez nem akará őt megverni. |
| 36. | Akkor monda neki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: íme, mihelyt éntőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment őtőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. |
| 37. | Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem! És megveré az annyira, hogy megsebesítette. |
| 38. | És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla, és elváltoztatá magát, szemeit bekötözvén. |
| 39. | Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és íme, egy férfiú eljövén, hoza énhozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érte, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz. |
| 40. | És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda neki az Izrael királya: Az a te ítéleted; magad akartad. |
| 41. | És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izrael királya, hogy a próféták közül való. |
| 42. | És monda neki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért. |
| 43. | És házához méne az Izrael királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Szamariába. |