| 21. |
És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt neki a nép csak egy szót sem.
|
| 22. |
Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül, míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
|
| 23. |
Adjatok azért nekünk két tulkot, és [ők] válasszák maguknak az egyik tulkot, amelyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra, de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, amelyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
|
| 24. |
Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
|
| 25. |
És monda Illés a Baál prófétáinak: Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először, mert ti többen [vagytok], és hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
|
| 26. |
És vevék a tulkot, amelyet nekik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! Hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.
|
| 27. |
Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik és felserken.
|
| 28. |
És [elkezdtek] hangosan kiabálni, és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magukat, míg csak ki nem csordult a vérük.
|
| 29. |
Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni [kezdtek] egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
|
| 30. |
Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jöjjetek énhozzám! És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott volt.
|
| 31. |
És vőn Illés tizenkét követ a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izrael legyen a te neved;
|
| 32. |
És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne.
|
| 33. |
És odakészíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára,
|
| 34. |
És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égő áldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda mégis: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt művelék,
|
| 35. |
Úgyhogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
|
| 36. |
És amikor eljött az esteli áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és monda: Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
|
| 37. |
Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket.
|
| 38. |
Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égő áldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.
|
| 39. |
Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!
|
| 40. |
És monda Illés nekik: Fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne szaladjon közülük! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
|
| 41. |
Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása [hallszik].
|
| 42. |
És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel-hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orcáját az ő két térde közé tevé;
|
| 43. |
És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé! És felment, és [arrafelé] nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda [Illés]: Menj vissza hétszer!
|
| 44. |
És lőn hetedúttal, monda [a szolga]: Íme, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.
|
| 45. |
És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe.
|
| 46. |
És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, [még] Akháb előtt futott el Jezréel felé.
|