| 1. | És íme Isten embere jöve Júdából Bételbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson. |
| 2. | És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most terajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad, |
| 3. | És ugyanazon napon csodát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen [ezt]: Íme, az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van. |
| 4. | És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott vala az oltár ellen Bételben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt! És megszárada az ő keze, amelyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni. |
| 5. | És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által. |
| 6. | És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak, a te Istenednek, és imádkozz értem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt. |
| 7. | És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem, és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni. |
| 8. | És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nekem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innék e helyen; |
| 9. | Mert azt parancsolta az Úr nekem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, amelyen elmenéndesz. |
| 10. | És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, amelyen Bételbe ment. |
| 11. | És lakozék Bételben egy vén próféta, akihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, amelyet aznap az Isten embere cselekedett volt Bételben, és a beszédeket, amelyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjuknak. |
| 12. | Akkor monda nekik az ő atyjuk: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az utat, amelyen elment volt az Isten embere, aki Júdából jött. |
| 13. | És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nekem a szamarat; és mikor megnyergelék neki a szamarat, felüle reá, |
| 14. | És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda neki: Te vagy-e amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok. |
| 15. | Akkor monda neki: Gyere haza velem, és egyél kenyeret. |
| 16. | De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen; |
| 17. | Mert meg van nekem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen odamenéndesz! |
| 18. | És felele az neki: Én is olyan próféta [vagyok], mint te, és nekem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. És ekképpen hazuda neki. |
| 19. | Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék. |
| 20. | Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta vala, |
| 21. | És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet neked az Úr, a te Istened parancsolt volt; |
| 22. | Hanem visszatértél, és kenyeret ettél, és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta vala neked: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába. |
| 23. | És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, akit visszahozott vala. |
| 24. | És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, amely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala. |
| 25. | És íme az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, amelyben a vén próféta lakott. |
| 26. | Amit mikor meghallott a próféta, aki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott volt neki. |
| 27. | És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nekem a szamarat! És felnyergelték. |
| 28. | És ő elment, és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét. |
| 29. | És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy [ott] sirassa és eltemesse őt. |
| 30. | És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah, szerelmes atyámfia! |
| 31. | És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe az Isten embere temettetett, tetemeimet tegyétek az ő tetemei mellé; |
| 32. | Mert beteljesedik az, amit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, amely Bételben van, és a magas helyeken való házak ellen, amelyek Szamaria városaiban vannak. |
| 33. | De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és aki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja. |
| 34. | És ez a dolog lett az [oka] a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének. |