1. |
És elméne Roboám Sikembe; mert Sikembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt.
|
2. |
Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (aki még Egyiptomban volt, ahová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartózkodék Jeroboám,
|
3. |
És hozzá küldvén, elhívaták őt); elmenének Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
|
4. |
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, amelyet mireánk vetett, és szolgálunk neked.
|
5. |
És monda nekik: Menjetek el, és harmadnap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
|
6. |
És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
|
7. |
És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nekik szolgálsz, és választ adsz nekik, és jó szót adsz nekik: mind éltig szolgálnak neked.
|
8. |
De ő megveté a vének tanácsát, amelyet neki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ővele együtt nevekedtek volt fel, és akik őelőtte udvarlottak.
|
9. |
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, amely nekem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet reánk vetett a te atyád?
|
10. |
És mondának neki az ifjak, akik együtt nevekedtek volt fel ővele: Így szólj ennek a népnek, amely szólván neked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nekünk; ekképpen szólj nekik: Az én kisujjam vastagabb az én atyám derekánál.
|
11. |
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
|
12. |
És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.
|
13. |
És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, amelyet adtak vala neki;
|
14. |
És szóla nekik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
|
15. |
És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
|
16. |
Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképpen: Micsoda részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékaidba, oh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért az Izrael az ő hajlékaiba,
|
17. |
Úgyhogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
|
18. |
És amikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt, megkövezé őt az egész Izrael, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
|
19. |
Így szakada el az Izrael népe Dávidnak házától mind e mai napig.
|
20. |
És lőn, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érteküldvén, hívaták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége.
|
21. |
És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott, hadra való [férfiút], hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
|
22. |
De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:
|
23. |
Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:
|
24. |
Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert éntőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.
|