| 14. |
És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az edombeli Hadádot, aki az edombeli királyi nemből való vala.
|
| 15. |
Mert mikor Dávid az edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban
|
| 16. |
(Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izraellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban)
|
| 17. |
Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami edomiták az ő atyjának szolgái közül ővele, bemenvén Egyiptomba. Hadád pedig [akkor még] kisgyermek volt.
|
| 18. |
Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjük vévén a páránbeli férfiak közül, bemenének Egyiptomba a fáraóhoz, az egyiptombeli királyhoz, aki házat ada neki, és ételt, [italt] szolgáltata neki, és jószágot is ada neki.
|
| 19. |
Igen kedvében lőn azért Hadád a fáraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá neki az ő feleségének húgát, Táfnes királyasszonynak húgát.
|
| 20. |
És a Táfnes húga szülé neki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a fáraó házában, és Génubát ott volt a fáraó házában, a fáraó fiai között.
|
| 21. |
Mikor pedig Hadád meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére meghalt, monda Hadád a fáraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe!
|
| 22. |
És felele neki a fáraó: Mi nélkül szűkölködöl énnálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül [nem szűkölködöm], de [kérlek,] bocsáss el engem!
|
| 23. |
És támaszta az Isten neki [más] ellenséget [is], Rézont, az Eljada fiát, aki elfutott vala Hadadézertől, a sóbabeli királytól, az ő urától.
|
| 24. |
És [hadakozó] férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid; azután Damaszkuszba menvén ott lakának, és uralkodának Damaszkuszban.
|
| 25. |
És ellensége volt Izraelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kívül, amelyet Hadád szerze, és gyűlölte Izraelt, és uralkodott Szíriában.
|
| 26. |
Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való efrateus, akinek anyja Sérua, egy özvegyasszony volt, a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.
|
| 27. |
Annak pedig, amiért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását;
|
| 28. |
Jeroboám erős férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reábízá a József háza gondviselésének egész terhét.
|
| 29. |
És történt ebben az időben, hogy mikor kiment [egyszer] Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt.
|
| 30. |
És megragadván Ahija az új ruhát, amely azon volt, hasította azt tizenkét részre.
|
| 31. |
És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt, mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Íme, elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és neked adom a tíz nemzetséget;
|
| 32. |
Egy nemzetséget hagyok pedig őnála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, amelyet magamnak választottam az Izrael minden nemzetségei közül,
|
| 33. |
Mégpedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a szidonbeliek istenét, és Kámost, a moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, ami tetszett volna az én szemeimnek: az én rendeléseimet és végzéseimet, amint Dávid, az ő atyja.
|
| 34. |
De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért, az én szolgámért, akit választottam, mivelhogy megőrizte az én parancsolataimat és rendeléseimet;
|
| 35. |
Hanem az ő fiának kezétől [már] elveszem a királyságot, és neked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.
|
| 36. |
Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, amelyet magamnak választottam, hogy ott helyeztessem az én nevemet.
|
| 37. |
Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izraelen.
|
| 38. |
És ha te minden parancsolataimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nekem, megőrizvén az én rendeléseimet és parancsolataimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek neked állandó házat, amint Dávidnak építettem, és neked adom az Izraelt.
|
| 39. |
És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de mégsem örökre.
|
| 40. |
Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Egyiptomba Sésákhoz, az egyiptombeli királyhoz, és [ott] volt Egyiptomban Salamon haláláig.
|
| 41. |
Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, amelyeket cselekedett, és bölcsessége avagy nem írattattak-e meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben?
|
| 42. |
Az az idő pedig, amelyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izraelen: negyven esztendő.
|
| 43. |
És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette.
|