A bálványoknak áldozott dolgokról,és a keresztény szabadsággal botránkozás nélkül való élésről

1. A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.
3. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik őtőle.
4. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.
5. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr;
6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is őáltala.
7. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt, némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, megfertőztetik.
8. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak, ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.
9. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek.
10. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, nem arra indíttatik-e, hogy megegye a bál-ványáldozatot?
11. És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtlen atyádfia, akiért Krisztus meghalt.
12. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek.
13. Annak okáért ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.