1. | Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. |
2. | Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek találtassék. |
3. | Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy titőletek ítéltessem meg, vagy emberi [ítélet]naptól; sőt, magam sem ítélem meg magamat. |
4. | Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az. |
5. | Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lesz a dicsérete. |
6. | Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra tiérettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette, ami írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. |
7. | Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? |
8. | Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk! |
9. | Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. |
10. | Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. |
11. | Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, |
12. | Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; |
13. | Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. |
14. | Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. |
15. | Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által. |
16. | Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim! |
17. | Azért küldtem hozzátok Timóteust, ki nekem szeretett és hű fiam az Úrban, aki eszetekbe juttatja nektek az én utaimat a Krisztusban, amint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. |
18. | De mintha el se mennék tihozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. |
19. | Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja, és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. |
20. | Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. |
21. | Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével? |