1. |
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
|
2. |
Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
|
3. |
Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
|
4. |
És hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint,
|
5. |
És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
|
6. |
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak,
|
7. |
Azután megjelent Jakabnak, azután mind az apostoloknak,
|
8. |
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
|
9. |
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
|
10. |
De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt, többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
|
11. |
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
|
12. |
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mi módon mondják némelyek tiköztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
|
13. |
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
|
14. |
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
|
15. |
Sőt, az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
|
16. |
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
|
17. |
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
|
18. |
Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
|
19. |
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
|
20. |
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak.
|
21. |
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
|
22. |
Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
|
23. |
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus, azután akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor,
|
24. |
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat, és minden hatalmat, és erőt.
|
25. |
Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
|
26. |
Mint utolsó ellenség, töröltetik el a halál.
|
27. |
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.
|
28. |
Mikor pedig minden alávettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
|
29. |
Különben mit cselekesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
|
30. |
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
|
31. |
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom], mely van nekem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
|
32. |
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
|
33. |
Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
|
34. |
Serkenjetek fel igazán, és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom!
|
35. |
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki?
|
36. |
Balgatag! Amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothad.
|
37. |
És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
|
38. |
Az Isten pedig testet ad annak, amint akarta, éspedig mindenféle magnak az ő saját testét.
|
39. |
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
|
40. |
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
|
41. |
Más a napnak dicsősége, és más a holdnak dicsősége, és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
|
42. |
Éppen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
|
43. |
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
|
44. |
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
|
45. |
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
|
46. |
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
|
47. |
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
|
48. |
Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
|
49. |
És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatát, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is.
|
50. |
Azt pedig állítom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
|
51. |
Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk
|
52. |
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
|
53. |
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
|
54. |
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra.
|
55. |
Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?
|
56. |
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
|
57. |
De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
|
58. |
Azért, szerelmes atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!
|